3326 Ostoros, Egri út 24.
Tel: +3620 9169718
Fax:
E-mail: zoltanszaloki@gmail.com

Iván és Pala Spanyolországban járt

Repülés Dél-Spanyolországban

2008. december 12. - Barta Levente dr.

            Ím hát egy kis beszámoló az idei spanyol túráról, amin Dr. Palatitz András meghívásának köszönhetően vettem (-tünk) részt. Az első ilyen túrára még 2004-ben került sor, úgyhogy az idei már az 5. alkalom volt, bár én tavaly és tavaly előtt nem tudtam részt venni rajta.

A csapatot – az eddigi hagyományoknak megfelelően – a ZAT alkotta, ami egy 2004-ben alakult, eredetileg 5, majd 2006-ban 6 fősre „duzzadt” formáció, nonprofi szervezet (a név jelentése Zero Acro Team, mottónk a „Nem húzunk semmit”, illetve „Csak semmi trükk” J - bár Kollmann András barátunk az elmúlt években elég sok acro trükköt begyakorolt, amiért természetesen felelnie kell, és rendszeresen fizet be tetemes összegeket büntetésként a ZAT nem létező pénztárába).

            Az idei túra kicsit lehangoló időjárással kezdődött (1. napon 40 mm eső!), és egy Észak-Marokkó és főleg Dél-Spanyolország felett örvénylő ciklonnak köszönhetően rendesen belerázódtunk a beltéri semmittevés, alkoholizálás és a petanque játék rejtelmeibe. Három napos lazsálás és mindennapos netcafé-s meteovizslatás után eldöntöttük, hogy megpróbáljuk kicselezni az időjárást, és sunyi módon továbbállunk Granada, a Sierra Nevada, és egyéb andalúziai starthelyek felé. Így potom 500 km-rel nyugatabbra (főhadiszállásunk Torrevieja közelében, Alicante várostól délre volt) a 4. napon már sikerült némi repülést produkálni a Sierra Nevada peremén található Cenes de la Vega starthelyen. Állítólag ez a legkedveltebb starthely a Sierra Nevadában, jó távos hely, és az 1200 m-en lévő starthelyről nagyon gyorsan fel lehet esni 3000 m-re, illetve állítólag gyakran 5000 m-re is ki lehet tekerni. Sajnos nekünk ennyire nem adta a hely, és bár lényegesen jobb idő volt, mint Torrevieja még ekkor is esőáztatta partvidékén, és sütött a nap, olyan párás volt a levegő, hogy 2-3 km-re alig lehetett ellátni. A 2. itteni napon kicsit tisztult az idő, 2000 m-ig lehetett emelkedni, 1900 körül szélnyírás, rázogatás... Távra senki nem indult el, de mindannyian repültünk helyben. Többször visszaszálltunk, hatalmas a starthely. Első este az addig gyenge nyugati szél befordult délire, és egyik percről a másikra megbrutálodott – szerencsére ekkor már mindenki a földön volt. Másnap este egy zivatar zúdult le a közeli Granada fölött, aminek a kialakulását csak sejteni lehetett, mert a homály miatt a felhőket is alig lehetett látni – ennek a kifutószele jól végighúzott a starthelyen, de szerencsére ekkor sem repült senki (a helyiek épp starthoz készülődtek). Egyik reggel megnéztük Granadában az Alhambrát – na ez sem kutya hely; a Generalife nevű része a legcsodálatosabb. Aki arra jár, annak mindenképpen érdemes időt szánnia rá.

            Este továbbáltunk egy Algodonales nevű kisvárosba (Granadától 200 km-re nyugatra, Sevillától 80 km-re DK-re), ahol júliusban már repült egy keveset Sas és Zsolti. Itt egy német figura szolgáltat szállást, felszállítást, stb. Itt él már vagy 30 éve (a felesége spanyol), sárkányosként kezdte, ő alakította ki a starthelyeket. (A Sierra Nevadáról egyébként annyit mondott nekünk, hogy ő még mindig abszolút nem vágja a helyet időjárásilag, és nagyon gyakori, hogy hirtelen beerősödik a szél, esetleg az iránya is megváltozik...) Algodonales mellett viszont kisebbek a hegyek, és általában kellemes dombvidékek vagy Sevilla felé síkság felett lehet repülni. Itt az első napon erős volt a zivatarhajlam, de miután néhány ember bepróbálta a startot (itt több angol és német csoport is volt, egyébként sok világtalannal...), és látszott, hogy a nagy tornyok alatt sincsenek brutál emelések, sokan elstartoltak, a ZATból is ketten. Nekünk többieknek azért annyira nem fűlött hozzá a fogunk, ezért inkább a rengeteg keselyűben gyönyörködtünk, akik egész nap közlekedtek a starthely közelében. Este azért elstartolgattunk, de akkor már alig lehetett fennmaradni.

            A 2. algodonalesi nap nagyon szuper volt, elmúlt a zivatarveszély, szép kumók formálódtak. Itt is 2000 m körüli magasságig lehetett emelkedni (starthely 1000 m-en), de a hegy fölötti termikek ráztak, dobáltak, mint a veszedelem, nagyon kellett fogni az ernyőt. Bandival ketten elindultunk – azt hittük – hátszélben, nyugat felé, de a dombvidék nem adott semmit, így egy siklás után lerohadtunk. Legalább siklás közben keveset süllyedt az ernyő, így 14 km-t sikerült siklani (Bandinak többet)... Viszont a hegyet elhagyva nyugati (azaz szembe-) szelet észleltünk – kiderült, hogy gyakorlatilag nulla szél mellett a hegy szívta a levegőt minden irányból. Pala erre hamarabb rájött, és ő kelet felé indult, keresztül egy szép nagy medencén. Ő legalább értékelhető távot repült, elment vagy 25 km-re kelet felé, ahonnan visszafordult, de a starthelyhez már nem ért vissza, félúton visszafelé lerohadt – viszont repült vagy 3 órát, és keselyűkkel is tekert! J

            Este-éjszaka visszavágtáztunk torreviejai szállásunkra, mert már ott is jónak ígérkezett az idő. A hátralévő időszakban (5 nap) minden napra jutott némi repülés az 50-100 km-es körzetben található, már jól ismert starthelyeken (Carrascoy, Palomaret, La Muela). Távra már nem nagyon indultunk el, mert ahhoz elég punnyadt volt az idő, hogy csak a hegyek adják a termikeket. Egy-két próbálkozás volt (Pala, Bandesz, Karesz), de ezek általában egy siklás után véget is értek.

            Nekem összesen kb. 7 óra repülés jött össze, de a repülésmentes időszakban sem állítanám, hogy szomorkodtunk, vagy nagyon rosszul éreztük volna magunkat. Szerencsére senki nem volt erőből rágörcsölve a repülésre... J

            Pár képet felpakoltam a pg-re, illetve sokat videóztunk, sisakról is (az ezzel kapcsolatos szívásokról még legalább ugyanennyit írhatnék J), a felvételeket majd valamikor összevágjuk valamivé (nem miszlikre gondolok...), mert azért végül sikerült jókat felvenni a levegőből is.

            Mégegyszer köszönet Sasnak és az egész ZAT bagázsnak (+ külön Zsoltinak a ZAT pólókért, a ZAT repp-dalért, a Generalife-ért, Karesznek a ZAT vállapokért), és végül, de nem utolsó sorban köszönet a helyi szőlőtermesztőknek! J

Demeter Iván